Álrákom

Van nekem ez az álrákom. Sok mindenre jó: lehet vele szuper vérképet produkálni, tökéletes szívultrahangot, ráadásul a kemó felénél már nyoma sincs. Na jó, egy sötét kis árnyék azért átsuhan még a bal mellem felett, de a tumortest hussss! eltűnt. A lényeg, hogy nagyon, de nagyon sok érdekes dolog történik velem, hála az álrákomnak: gyümölcs- és zöldségleveket préselhetek minden reggel, anélkül, hogy idegbajt kapnék a gyümölcscentrifuga alapos megtisztításától; megtudhatom, hogy melyik ismerősöm, hogyan reagál álvészhelyzetben; kipróbálhatom, hogyan állnak a mintás fejkendők; anya  lehetek, olyan amilyen; lehetőségem van új frizurát kipróbálni (jelenleg a kopasz és a bársonyosan pelyhedző közötti átmenetnél tartok); bármikor előránthatok egy „rákoskártyát” (úgy érzem még nem használtam ki az ebben rejlő összes lehetőséget); elválhatok és új életet kezdhetek; döntéseket hozhatok és rájöhetek, hogy ennek mekkora ereje van és hogy milyen fantasztikus érzés, dönteni a saját életemről; ja és a kedvencem: ügyeket intézetek, belebonyolódhatok a különféle bürokratikus rendszerekbe és és értelmes, érthető kerek egész mondatokat tudok mondani, olyan ügyvédes és pénzügyi dolgokról, amelyek rólam szólnak, az életemet érintik.

Hős lehetek, pluszos szuperhős. Tehát nem sima, mezei kis szuperhős, hanem egy szinttel feljebb: 19-re lapot húztam. Nem is! 20-ra húztam lapot. A cél a 150% teljesítése!!! Én vagyok a kiváló munka hőse (és ahogyan az a legmerészebb szoci plakátokon sem látszott: nagyjából 15-20 ember dolgozik a kezem alá)
Megtanulhatok sminkelni és újra lélegezhetek: kinyitom a számat és megtelik a tüdőm oxigéndús levegővel. Bátorságom van kimondani a jó dolgokat. Nem kell hozzáfűznöm olyasmiket, utolsó mondatként, hogy „…ha minden igaz”  vagy „ha nem tévedek” vagy nem kell pofavágással lekövetnem a pozitív gondolataimat. Ez utóbbit még tükör előtt gyakorolnom kell.
Álmodozhatok új otthonról, Rómáról és Borzasról, akit végre megtalálok és megmentek. Magammal együtt.