Kúraszerű részleg

Kicsit hős akarok lenni. A gyerekeim szemében. Végre nálam a papír, amiről immagináltam nadin, pszichológusnál, elalvás előtt félálomban. Azt képzeltem, hogy kapok majd egy papírt, kábé mintha érettségi bizonyítvány lenne és kilépek a Tömő utcai onkológia szocreál épületének ajtaján, lobogtatom kezemben a végső papírt és ti mind ott vártok rám a lépcső alján. És a… Tovább »

Sokféle módja lehet, hogyan nyugtassuk meg kedves rokonunkat, barátunkat aki épp, egy nem S.O.S. de mégiscsak életmentő jellegű műtétre vár. Akit amúgy lehet, hogy nyugtatgatni sem kellene, mert elvolt az eredetileg kapott infókkal: miszerint majd hívunk ha jöhetsz a műtőbe. Tudom, hogy én ilyen halszerű lény vagyok, elúszkálok az áramlatokkal, dolgozom rajta, hogy ne érjem… Tovább »

Nem könnyű öt évesnek lenni. Én csak tudom. Én is voltam és mindenre emlékszem, ami akkoriban megesett velem. Nem szerettem oviba járni és ez akkor úgy tűnt nem érdekelt senkit. Két ovónénim is volt: A Zsóka, akit pozitívan megtűrtem és az Ica , akit szívből gyűlöltem. És ő is engem, olyan nagy bibircsók is volt… Tovább »

Bármit is jelentsen, de az lettem. Reggel 9-et sem írtunk még és már 2 (kettő!!) titkos FB-csoport tagságába is meghívtak. Saját jogon. Nem azért, mert dolgozom valahol, vagy rajongók vmi filmrendezőcskéért, vagy mert háziállatom van (ez mondjuk nem is igaz), hanem mert 1. elválok mindjárt 2. a mellrák kerülget. Nagyon fura, most gondolok csak bele,… Tovább »

Kétszer voltam már az űrbázison. Steril és pontos, halál pontos. Bemész, bemondod a adataidat és időd sincs lehuppanni, már jönnek is érted. Felkísérnek, mindig megkérdik lehet-e gyalog az elsőre. Lehet. Valakinek nem megy. Kedvesek és megértőek. Kérdezősködnek, majd szúrnak. Csak épp az ujjam hegyén, ilyen belövővel. Akár egy chipet is beültethetnének, hogy azzal kövessenek majd az… Tovább »

Totál ki voltam bukva, mikor 3 évesen kimondta azt a szót, hogy “buta”. Aztán egyre többször válogatás nélkül mindenkinek. Főleg a régi “bezzeg akkor más világ volt”-korban nevelkedett öregeknek. Mikor még elképzelhetetlen volt, hogy a 3 évesek ilyen tiszteletlenek legyenek feljebbvalóikkal. Ez meg lebutázott rég nem látott nagyit, meg valaha volt tanfelügyelő nénit, aki a… Tovább »

Lassan keresnem kell egy új részleget a kúrálásomra, hiszen megvan az abszolutórium, már csak az államvizsga hiányzik. Magyarul: végeztem az előirányzott hat kemoterápiás kezeléssel, már csak a műtét vár rám! De ami ennél is érdekesebb, hogy az utóbbi pár napban utolért a pletyka. Az egyik ilyen agybeakadásom volt, hogy biztosra vettem: a körülöttem mozgó emberek… Tovább »

Az én fejemben mindenhez van egy dal. Nagyon utáltam az 5. kemót. Már előre utáltam, pedig az előző négy sem viselt meg annyira, amennyire illett volna. Akkor is kinek kell 5. kemó? A hatodik, az utolsó na az más. Pont most hallottam, hogy van egy FB csoport, amihez ha csatlakozol, akkor az utolsó kemódra lufikkal… Tovább »

Van nekem ez az álrákom. Sok mindenre jó: lehet vele szuper vérképet produkálni, tökéletes szívultrahangot, ráadásul a kemó felénél már nyoma sincs. Na jó, egy sötét kis árnyék azért átsuhan még a bal mellem felett, de a tumortest hussss! eltűnt. A lényeg, hogy nagyon, de nagyon sok érdekes dolog történik velem, hála az álrákomnak: gyümölcs-… Tovább »

A rák előtt nem gondolkodtam túl sokat a mellbimbómról. Csak akkor ha használtam. Erre-arra. Szóval nem jutott eszembe, hogy mennyire hiányozna, ha nem lenne. Aztán rögtön az első onokológusos konzultáción mikor megbeszéltük, hogy teljes emlőeltávolításra van szükség, a vagány, bőrnyakláncos doki fájdalmas képpel közölte, hogy a bimbó ugrik. Hát jó, akkor majd az új cicivel együtt,… Tovább »